Az új van Gogh-kiállítás nagyon szeretné, ha kitennénk Instagramra, ehhez azonban ingerszegényre sikerült

A nehéz sorsú holland festő mindig garantált kasszasiker, legyen szó ajándéktárgyakról, Vans-kollaborációról, vagy akár egy eredeti van Goghot nem tartalmazó van Gogh-kiállításról. A nem is olyan új felismerés itt az, hogy a legtöbben tulajdonképpen nem Vincent van Gogh festményeihez kötődnek (amelyeket élőben amúgy is elég nehéz megtekinteni, merthogy a világ legkülönbözőbb pontjain vannak szétszórva New Yorktól Amszterdamon át Tokióig), hanem a festő különleges képi világához és a személye körüli mitológiához.

Azt pedig el kell ismerni, hogy a bögrékre és pólókra nyomtatott változatokhoz képest tényleg nagy élmény ezer négyzetméternyi kivetítőn, 360 fokban látni a festő megelevenedő képeit.

Einspach Brúnó / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu

A BOK csarnokban február másodika óta látható Van Gogh – The Immersive Experience (Magával ragadó élmény) című kiállítás előterének falát a Csillagos éj hátterére ragasztott van Gogh-féle napraforgók műanyag változatai borítják. A látvány leginkább egy vidámpark tematikus hullámvasútjának díszletéhez hasonlít, ez pedig az egész kiállítást jól összefoglaló előjel: inkább vidámparkról van itt szó, mint művészetről. Vidámparknak viszont kissé ingerszegényre sikerült a végeredmény.

„Kilépünk a hagyományos keretek közül és forradalmi módon jelenítjük meg van Gogh világát. A holland festőművész legismertebb alkotásait technológiai eszközök segítségével keltjük életre, ezáltal a látogatók egy minden ízében 21. századi multimédiás élményben részesülhetnek. Ismerjük és értjük a mai generáció preferenciáit, tudjuk, hogy a felgyorsult világ új szokásokat alakított ki a kultúrafogyasztás területén is. Bízunk abban, hogy a Van Gogh – The Immersive Experience a fiatalokat is közelebb hozza a művészethez” – fogalmaz Dudi Bercovici, a Hadran Events ügyvezetője és a kiállítás szervezője.

Szajki Bálint / 24.hu Dudi Bercovici

A kiállítás alap koncepciója tehát, hogy közelebb hozza a világszerte rajongott holland művészt a közönséghez, elérhetővé, sőt besétálhatóvá téve az amúgy csak külföldi múzeumok tömött soraiba préselődve, üveg mögött látható mesterműveket. A technológiai eszközök bevetésével a híresebb van Gogh-képeket kivetítik, meganimálják, vagy VR szemüveggel bejárható virtuális térré alakítják. Bár a leglátványosabb elem ez a projektoros animáció, ezzel mégsem lehet megtölteni egy teljes kiállítást.

Ezt a hiányt az alkotók egyszerű megoldásokkal igyekeznek pótolni: vannak falra kiakasztott, csillogó másolatok (ezen a ponton mondjuk kissé értelmét veszti az Immersive experience cím), akad néhány általános iskolás technika órát idéző 3D installáció és jó sok műanyag tárgy a van Gogh univerzumból. (Manapság már úgyis minden univerzum, a különböző festmények jellegzetes motívumainak kiemelése, összemosása és eladása pedig éppolyan kiüresedő és merchandise-központú, mint amilyen mondjuk a Marvel-univerzum kezd lenni.) A kiállítás nem akarja továbbgondolni, újraértelmezni, vagy akár csak valami egyedi művészeti elgondolással bemutatni a festő munkáit: megelégszik annyival, hogy fotózhatóvá tegye azokat.

Az instagramozhatóság egy percig sem titkolt cél: a földön nagy fényképezőgép piktogramok mutatják, honnan érdemes fotózni. Kár, hogy a kiállítás által kínált legizgalmasabb fényképlehetőség egy hunyorgós-árnyékos kép a falra vetített Csillagos éj előtt. Ha már az Instagram népe volt a célközönség, legalább némi fotogén izgalom kerülhetett volna a kétezer négyzetméteres kiállítótérre.

A cél, hogy egy méltán népszerű festő műveit közelebbről megismerhessük, nemes. A válasz viszont, amit a kiállítás arra a kérdésre ad, hogyan hozhatjuk közelebb egy 19. századi művész munkásságát a mai közönséghez, ne adj’ Isten, fiatalsághoz, leginkább nyugtalanító. Valahogy így hangzik: legyen hangos, színes-szagos, és nagyon-nagyon egyszerű.

Ennek eleget téve a kiállítótér teljes területén üvöltő, minden bizonnyal felemelőnek szánt klasszikus zenét csak az szakítja meg alkalmanként, mikor egy mesterkélt férfihang beolvas egy-egy motivációs idézetet a művésztől:

A siker néha bukások sorozatának eredménye.

Látványosnak csak a nagy teremben, a van Gogh-mintás napágyakról nézegethető, 360 fokos festmény-vetítést lehet nevezni, amelyben táncra perdülnek az Íriszek és a Napraforgók, fröcsögnek a vízfolyások, csillognak a csillagok és bólogatnak az emberi alakok. Ezek az animációk nagyon egyszerűek (néhol egy Windows-képernyővédő mozgására emlékeztetnek), a különböző festmények közötti áttűnések pedig nagyjából egy másodikos gyerek PowerPoint használatának eleganciáját idézik. Technológiai újításnak aligha nevezhetők ezek a projektoros megoldások, az egész termet betöltő vetítéseket már a 60-as években kitalálták. Ami új, hogy most kezünkben a mobilunkkal végtelen saját tartalmat is gyárthatunk kedvenc művészünk munkáiból.

A van Gogh-hoz való kötődésnek fontos eleme a művész személyes története. Az elképesztő képek mögötti szomorú sors, az a felfoghatatlan kettősség, hogy míg manapság az egész világon ismerik és rekord összegekért kelnek el festményei, addig életében teljesen elkerülte a siker és az elismerés. Emiatt a legtöbben valószínűleg tisztában vannak a fontosabb életrajzi pontokkal, ha mással nem is, a Paul Gauguinnel kötött barátsággal, a füllevágással, és a tragikus öngyilkossággal biztosan. Aki a kiállítástól azt várná, hogy az alapoknál valamivel mélyebb betekintést kapjon a művész életébe, az bizony csalódni fog: a falakon körülbelül a van Goghról szóló Wikipédia cikk rövidített, Google fordítós változatát lehet végigolvasni, ilyen és hasonló mondatokkal:

„Isten hozta Vincent Van Gogh és az ő művészetének világában, annak teljesen egyedi perspektívájában és Magával ragadó élményében! A Magával ragadó élmény célja, hogy bemutassa a festő művészetének mélységét, valamint az általa tanulmányozott témák fejlődését. A kiállítás több mint 200 művét mutatja be. Az egész kaland meghatározó, mögöttes témája a művész ismétlő tanulmányozó hajlama lesz, ahogy egy kép témáját újra és újra tanulmányozza és megfesti.”

Szajki Bálint / 24.hu Erdélyi Mónika
Szajki Bálint / 24.hu

Nem nálunk találták ki a koncepciót, a kiállítás végigturnézta már a világot: New Yorkban, Londonban, Berlinben, Szöulban és számos más nagyvárosban járt már. És nem is az egyetlen „magával ragadó élményt” kínáló tárlat ez, az utóbbi években egyre több a hasonló próbálkozás, van Gogh pedig igazi rocksztár az életre hívható festők között. A másik nagy kedvenc egyébként Salvador Dalí, nem véletlenül volt a szervező Hadran Events előző kiállításának ő a középpontjában. VR élmény már ott is volt, van Goghnál a kiállítás végén 500 forint pluszért egy szó szerint szédítő élményben nézhetjük végig a szemüveg segítségével, ahogy felelevenednek a festő életének és képeinek fontos helyszínei.

Természetesen akad ajándékbolt is, ahol 1000 forintért képeslapot, 3000 forintért napraforgós poháralátétet, 5000 forintért pedig már egy szalvétakészletet is vásárolhatunk, de azoknak sem kell üres kézzel távozniuk, akik Csillagos éj-inspirálta plüssmackóra vagy baseball sapkára vágynak.

„Vajon mit szeretett volna Vincent, hogyan emlékezzen rá az utókor?” – hangzik el a kiállítás megnyitóján. Hát, talán nem épp így. De számít egyáltalán, hogyan emlékezünk? A művészet-befogadás egy végtelenül személyes és szubjektív élmény, és ha az ember egy 360 fokos PowerPoint vetítést elnézve közelebb tud kerülni van Gogh-hoz vagy át tudja élni azt a felemelő élményt, amit egy festményben való elmélyülés ad, az csak újabb bizonyítéka a művész halhatatlan tehetségének.

Szajki Bálint / 24.hu

A kiállítás szeptember 1-ig látható a BOK csarnokban.

The post Az új van Gogh-kiállítás nagyon szeretné, ha kitennénk Instagramra, ehhez azonban ingerszegényre sikerült first appeared on 24.hu.

 Read More

​  

Visited 1 times, 1 visit(s) today

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük